Ballada

�gnes asszony a patakban
Feh�r lepedõj�t mossa;
Feh�r lepl�t, v�res lepl�t
A fut� hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyûl az utcagyermek:
�gnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csib�m v�re
Kever� el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

�sszefutnak a szomsz�dnõk:
�gnes asszony, hol a f�rjed?
„Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menj�nk be, mert f�l�bred.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

J�n a hajdu: �gnes asszony,
A t�ml�cbe gyere mostan.
„Jaj, galambom, hogy’ mehetn�k,
M�g e foltot ki nem mostam!”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

M�ly a b�rt�n: egy sug�r-sz�l
Odaf�rni alig k�pes;
Egy sug�r a b�rt�n napja,
�je pedig r�mt�l n�pes.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Szeg�ny �gnes naphosszanta
N�z e kis vil�ggal szembe,
N�z merõen, - a sug�rka
Mind bel�f�r egy f�l szembe.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mert, alighogy f�lre fordul,
R�mek t�nca van k�rûle;
Ha ez a kis f�ny nem volna,
�gy gondolja: megõrûlne.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

�m azonban, idõtelve,
B�rt�n�nek z�rja ny�lik:
�gnes a t�rv�ny elõtt
Meg�ll sz�pen, ahogy illik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

�lt�zetj�t rendbe hozza,
Kendõj�re ford�t gondot,
Sz�ghaj�t is megsim�tja
Nehogy azt higgy�k: megbomlott.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Hogy bel�p, a z�ld asztaln�l
Tisztes õszek ûlnek sorra;
Sz�nalommal n�znek õ r�,
Egy se m�rges, vagy mogorva.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Fiam, �gnes, mit mivelt�l?
Sz�rny� a bûn, terhes a v�d;
Ki a tettet v�grehajt�
Szeretõd �m maga vall r�d.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Õ bit�n fog veszni holnap,
Õ, ki f�rjedet meg�lte;
Holtig v�zen �s keny�ren
Raboskodva b�nh�d�l te.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

K�r�ltekint �gnes asszony,
Meggyõzõdni �p esz�r�l;
Hallja a hangot, �rti a sz�t,
S m�g azt �rti: „meg nem õr�l.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

De amit f�rj�rõl mondtak
A sz� oly vissz�san tetszik;
Az vil�gos csak, hogy õt
Haza t�bb� nem eresztik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Nosza s�rni, kezd zokogni,
Sûr� z�pork�nnye folyv�n:
Liliomr�l pergõ harmat,
Hull� vizgy�ngy hattyu toll�n.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„M�lt�s�gos nagy uraim!
N�zzen Istent kegyelmetek:
S�rgetõs munk�m van otthon,
Fogva �n itt nem ûlhetek.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Mocsok esett lepedõm�n,
Ki kell a v�rfoltot vennem!
Jaj, ha e szenny ott maradna,
Hov� k�ne akkor lennem!”
Oh! irgalom atyja ne hagyj el.

�sszen�z a b�lcs t�rv�nysz�k
Hallat�ra ily panasznak.
Csendess�g van. Hallgat a sz�j,
Csup�n a szemek szavaznak.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Eredj haza, szeg�ny asszony!
Mosd feh�rre mocskos lepled;
Eredj haza, Isten adjon
Erõt ahhoz �s kegyelmet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S �gnes asszony a patakban
Lepedõj�t �jra mossa;
Feh�r lepl�t, tiszta lepl�t
A fut� hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el

Mert hi�ban tiszta a gyolcs,
Benne t�bb� semmi v�rjel:
�gnes azt m�g egyre l�tja
S �pen �gy, mint akkor �jjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Virradatt�l k�sõ estig
�ll a v�zben, sz�ke mellett:
Hab zil�lja rezgõ �rny�t,
Haja f�rt�t k�sza szellet.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Holdvil�gos �jjelenkint,
Mikor a v�z fodra csillog,
Maradoz� csattan�ssal,
Feh�r susulyka messze villog.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

�s ez �gy megy �vr�l-�vre,
T�len-ny�ron, sz�net n�lk�l;
Harmat-arca hõ napon �g,
Gy�nge t�rde fagyban k�k�l.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Õszbe fordul a zil�lt haj,
M�r nem holl�, nem is �ben;
Torz-alak� r�nc verõdik
Szanasz�t a s�ma k�pen.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S �gnes asszony a patakban
R�gi rongy�t mossa, mossa -
Feh�r leple foszl�nyait
A szilaj hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

(1853.)