Az alexandriai világítótorony
2008.03.20. 17:21
Az alexandriai világítótorony
A Kr. e. 3. Században Alexandria városa egy világítótornyot építtetett, amely segítségével ahajók kikerülhették a part menti zátonyokat, és biztonságosan juthattak be a kikötőbe. A torony olyan módon működött, hogy éjszakánként tüzet raktak, a tűz fényét tükrökkel felerősítették, nappal pedig füstoszlop emelkedett a toronyból az ég felé. Ez volt a világon az első világítótorony, és 1500 éven át állott.
A világítótorony a Földközi-tengerben, az Alexandriától nem messze fekvő Pharosz nevű kis szigeten emelték. A nagy forgalmú kikötőt Nagy Sándor alapította, amikor Egyiptomba látogatott. A világítótornyot fárosznak is nevezték, a sziget után. Felépítése valószínűleg kb. 20 évet vett igénybe, és Kr. e. 280 táján készült el, II Ptolemaiosz egyiptomi fáraó uralkodása alatt.

A világítótorony terveit Szosztratosz rajzolta meg. A legenda szerint Ptolemaiosz megtiltotta Szosztratosznak, hogy megemlítse saját nevét az építményen. De az építész a következő feliratot helyezte el a talapzaton: „Szosztratosz, Dexiphanesz fia a Cnidiai, felajánlom ezt az alkotást a Hajózó Isteneknek és azoknak, akik behajózzák a tengereket”. Ez így nézett ki görögül:
ΣΟΣΤΡΑΤΟΣ ΔΕΞΙΦΑΝΟΥ ΚΝΙΔΙΟΣ ΘΕΟΙΣ ΣΩΤΕΡΣΙΝ ΥΠΕΡ ΤΩΝ ΠΛΩΙΖΟΜΕΝΩΝ
A pharoszi világítotrony szilárd kőtalapzatra emelt háromszintes márványtorony volt. Az első torony helyiségekkel teli, négyszögletes építmény volt, ott laktak a munkások és a katonák. A középső egy kisebb, nyolcszögletű torony, benne csigavonalban épült feljáróval, amelyen keresztül fel lehetett jutni a harmadik toronyba. A harmadik torony henger alakú volt, s ebben égett a tűz, amely biztonságosan elvezérelte a hajókat a kikötőbe. A torony tetején egy szobor állt. A szobor kilétét illetőleg több vita is van a történészek között: egyesek szerint Poszeidónt, a tengerek istenét ábrázolta, mások szerint Zeuszt, a főistent.
A tűz táplálásához óriási mennyiségű tüzelőanyagra volt szükség. A fát a csigavonalú rámpán ló és öszvér vontatta kocsik szállították fel. Bronzlapokat helyeztek a tűz mögé, amelyek szerteszórták a fényt a tengeren A hajók már 50 km távolságból észlelték a jelzőtüzet.
A torony fontosságát az ókorban jelzi az is, hogy a képe szerepelt a római pénzérméken, ahogyan manapság is szokás a forgalomban levő bankjegyeket, érméket híres épületekkel, személyek arcképével díszíteni.

A Kr. u. 12. századra Alexandria kikötőjét teljesen feltöltötte az iszap, úgyhogy hajók már nem is használhatták többé. A világítótorony karbantartásával senki sem törődött többé. A tükörként működő bronzlemezekből valószínűleg pénzt vertek.
A 14. században egy földrengés lerombolta a világítótornyot. Néhány évvel később a mohamedánok a romokból egy katonai erődöt emeltek. Ezt azután többször újjáépítették, és ma is ott áll, a világ legelső világítótornyának helyén.
(forrás: Reg Cox és Neil Moriss: Az világ 7 csodája, Wikipédia)
|