1

T�zesen s�t le a ny�ri nap sug�ra
Az �g tetej�r�l a juh�szbojt�rra.
F�l�sleges dolog s�tnie oly nagyon,
A juh�sznak �gyis nagy melege vagyon.

Szerelem t�ze �g fiatal sziv�ben,
Ugy legelteti a ny�jt a faluv�gen.
Faluv�gen ny�ja mig szerte legel�sz,
� addig sub�j�n a f�ben hever�sz.

Tenger vir�g ny�lik tark�n k�r�l�tte.
De � a vir�gra szem�t nem vetette;
Egy k�hajt�snyira foly t�le a patak,
B�mul� szemei odatapadtanak.

De nem �m a patak csill�ml� habj�ra,
Hanem a patakban egy sz�ke kisly�nyra,
A sz�ke kisly�nynak karcsu termet�re,
Sz�p hossz� haj�ra, g�mb�ly� kebl�re.

Kisle�ny szokny�ja t�rdig f�l van hajtva,
Mivelhogy ruh�kat mos a fris patakba';
Kil�tszik a v�zb�l k�t sz�p t�rdecsk�je
Kukoricza Jancsi gy�ny�r�s�g�re.

Mert a p�zsit f�l�tt hever�sz� juh�sz
Kukoricza Jancsi, ki is lehetne m�s?
Ki pedig a v�zben a ruh�t tiszt�zza,
Iluska az, Jancsi sziv�nek gy�ngyh�za.

"Szivemnek gy�ngyh�za, lelkem Ilusk�ja!"
Kukoricza Jancsi �gy sz�lott hozz�ja:
"Pillants ide, hiszen ezen a vil�gon
Csak te vagy �nnekem minden mulats�gom.

Vesd re�m sugar�t k�k�nyszemeidnek,
Gyere ki a v�zb�l, hadd �leljelek meg;
Gyere ki a partra, csak egy pillanatra,
R�cs�kolom lelkem piros ajakadra!"

"Tudod, Jancsi szivem, �r�mest kimenn�k,
Ha a mos�ssal oly igen nem sietn�k;
Sietek, mert m�sk�p velem roszul b�nnak,
Mostoha gyermeke vagyok �n any�mnak."

Ezeket mondotta sz�ke sz�p Iluska,
S a ruh�kat egyre nagy ser�nyen mosta.
De a juh�szbojt�r f�lkel sub�j�r�l,
K�zelebb megy hozz�, s csalogatva �gy sz�l:

"Gyere ki, galambom! gyere ki, gerlic�m!
A cs�kot, �lel�st mindj�rt elv�gzem �n;
Azt�n a mostoh�d sincs itt a k�zelben,
Ne hagyd, hogy szeret�d hal�lra epedjen."

Kicsalta a le�nyt �des besz�d�vel,
�tfogta derek�t mind a k�t kez�vel,
Megcs�kolta sz�j�t nem egyszer sem sz�zszor,
Ki mindeneket tud: az tudja csak, h�nyszor.

                  2

Az id� ak�zben haladott sietve,
A patak habjain piroslott az este.
D�lt-f�lt Ilusk�nak gonosz mostoh�ja;
Hol marad, hol lehet oly sok� le�nya?

A rosz v�n mostoha ekk�p gondolkodott;
K�vett�k ezek a sz�k a gondolatot:
(S nem mondhatni, hogy j�kedvvel ejtette ki.)
"Megn�zem, mit csin�l? ha heny�l: jaj neki!"

Jaj neked Iluska, szeg�ny �rva kisly�ny!
H�tad m�g�tt van m�r a d�h�s boszork�ny;
Nagy sz�ja megny�lik, t�deje kit�gul,
S ily m�don riaszt f�l szerelem �lm�bul:

"Becstelen teremt�s! gyal�zatos p�ra!
Ilyet mersz te tenni vil�gnak cs�fj�ra?
Lopod a napot �s istentelenkedel...
N�zze meg az ember... hogy t�st�nt vigyen el -"

"Hanem most m�r el�g, hallja-e kend, anyjuk?
Fogja be a sz�j�t, vagy majd betapasztjuk.
Ugy merje kend Ilust egy sz�val b�ntani,
Hogy kihullanak m�g meglev� fogai."

Reszket� kedvese v�delmez�s�re
Ekk�p fakadt ki a ny�j b�tor �rz�je;
Azut�n haragos szemmel fenyegetve
Az elmondottakhoz e szavakat tette:

"Ha nem akarja, hogy felgyujtsam a h�z�t,
Meg ne illesse kend ezt a szeg�ny �rv�t.
�gyis t�ri mag�t, dolgozik eleget,
�s m�gsem kap sz�raz keny�rn�l egyebet.

Most eredj, Ilusk�m. Megvan m�g a nyelved,
Hogy elpanaszold, ha rosz�l b�nik veled. -
S kend ne akadjon f�nn azon, mit m�s csin�l,
Hisz kend sem volt jobb a de�kn� v�szn�n�l."

Kukoricza Jancsi f�lkapta sub�j�t,
S sebes l�p�sekkel ment keresni ny�j�t,
Nagy megszeppen�ssel most vette csak �szre,
Hogy imitt-amott van egy-kett� bel�le.

                  3

A nap akkor m�r a f�ldet �rintette,
Mikor Jancsi a ny�jt f�lig �sszeszedte;
Nem tudja, hol lehet annak m�sik fele:
Tolvaj-e vagy farkas, ami elment vele?

Ak�rhov� lett az, csakhogy m�r odavan;
B�sul�s, keres�s, minden haszontalan.
Most h�t mihez fogjon? nekisz�nva mag�t,
Hazafel� hajtja a megmaradt falk�t.

"Majd lesz neked Jancsi... no hiszen lesz neked!"
Szomor�n kullogva gondolta ezeket,
"Gazduramnak �gyis rosz a csillagzatja,
H�t m�g... de legyen meg isten akaratja."

Ezt gondolta, t�bbet nem is gondolhatott;
Mert ekkor a ny�jjal el�rte a kaput.
Kapu el�tt �llt az indulatos gazda,
Szok�s szerint a ny�jt olvasni akarta.

"Sose olvassa biz azt kelmed, gazduram!
Mi tagad�s benne? igen nagy h�ja van;
Sz�nom, b�nom, de m�r nem tehetek r�la,"
Kukoricza Jancsi e szavakat sz�lta.

Gazd�ja meg ezt a feleletet adta,
S megkapta bajsz�t, �s egyet p�dr�tt rajta:
"Ne bolondozz Jancsi, a tr�f�t nem �rtem;
Am�g j�l van dolgod, f�l ne gerjeszd m�rgem."

Kis�lt, hogy kor�ntsem tr�fas�g a besz�d,
Jancsi gazd�j�nak majd elvette esz�t;
Jancsi gazd�ja b�g, mint aki megb�sz�lt:
"Vasvill�t, vasvill�t!... hadd sz�rjam kereszt�l!

Jaj, a zsiv�ny! jaj, az akasztani val�!
Hogy �ssa ki mind a k�t szem�t a holl�!...
Ez�rt tartottalak? ez�rt etettelek?
Sohase ker�ld ki a h�h�rk�telet.

Elpusztulj el�lem, t�bb� ne l�ssalak!"
Jancsi gazd�j�b�l �gy d�ltek a szavak;
F�lkapott hirtelen egy petrenc�s rudat,
A petrenc�s r�ddal Jancsi ut�n szaladt.

Kukoricza Jancsi elfutott el�le,
De kor�nsem az�rt, mintha tal�n f�lne,
Markos gyerek volt �, husz leg�nyen kitett,
Noha nem �rte meg m�g husszor a telet.

Csak az�rt futott, mert vil�gosan l�tta,
Hogy m�lt�n haragszik oly nagyon gazd�ja;
S ha �tlegre ker�l a dolog, azt verje,
Ki f�lig apja volt, ki �t f�lnevelte?

Futott, m�g a szuszb�l gazd�ja kifogyott;
Azut�n ballagott, meg�llt, meg ballagott
Jobbra is, balra is; s mindevvel mit akar?
Nem tudta, mert nagy volt fej�ben a zavar.

                  4

Mikorra a patak vize t�k�rr� lett,
Melybe ezer csillag ragyog�sa n�zett:
Jancsi Ilusk��k kertje alatt vala;
Maga sem tudta, hogy mik�p jutott oda.

Meg�llt, el�vette kedves furuly�j�t,
Kezdte rajta f�jni legb�sabb n�t�j�t;
A harmat, mely ekkor ellepett f�t, bokort,
T�n a sz�nakoz� csillagok k�nnye volt.

Iluska m�r aludt. A pitvar eleje
Volt ny�r idej�ben rendes fekv�helye.
Fekv�hely�r�l a j�l ismert n�t�ra
F�lkelt, lesietett Jancsi l�t�s�ra.

Jancsinak l�t�sa nem esett kedv�re,
Mert megijedt t�le, s ily sz�t csalt nyelv�re:
"Jancsi lelkem, mi lelt? m�rt vagy oly halov�ny,
Mint az elfogy� hold b�s �szi �jszak�n?"

"Hej, Ilusk�m! hogyne voln�k �n halov�ny,
Mikor sz�p orc�dat ut�szor l�tom t�n..."
"Jancsik�m, l�t�sod ugyis megr�m�tett;
Hagyd el az isten�rt az ilyen besz�det!"

"Ut�szor l�tlak �n, szivem sz�p tavasza!
Ut�szor sz�lt itten furuly�m panasza;
Ut�szor �lellek, ut�szor cs�kollak,
�r�kre elmegyek, �r�kre itt hagylak!"

Most a boldogtalan mindent elbesz�le,
R�bor�lt zokog� kedvese kebl�re,
R�bor�lt, �lelte, de k�ppel elfordult:
Ne l�ssa a le�ny, hogy k�nnye kicsordult.

"Most h�t, sz�p Ilusk�m! Most h�t, �des r�zs�m!
Az isten �ldjon meg, gondolj n�ha re�m.
Ha l�tsz sz�raz k�r�t sz�lv�szt�l kergetve,
Bujdos� szeret�d jusson majd eszedbe."

"Most h�t, Jancsi lelkem, eredj, ha menned kell!
A j�isten legyen minden l�p�seddel.
Ha l�tsz t�rt vir�got �tk�z�pre vetve,
Hervad� szeret�d jusson majd eszedbe."

Elv�ltak egym�st�l, mint �gt�l a lev�l;
Mindkettej�k szive lett puszta, hideg t�l.
K�nnyeit Iluska hullatta nagy sz�mmal,
Jancsi let�r�lte inge b� ujj�val.

Indult; nem n�zte egy szemmel sem, hol az ut?
Neki �gyis mindegy volt, ak�rhova jut.
F�ty�r�sztek p�sztorgyermekek mellette,
Kolompolt a gulya... � �szre sem vette.

A falu messzire volt m�r h�ta megett,
Nem l�tta lobogni a p�sztort�zeket;
Mikor ut�j�ra meg�llt s visszan�zett,
A torony b�mult r�, mint s�t�t kis�rtet.

Ha ekkor mellette lett volna valaki,
Hallotta volna �t nagyot s�hajtani;
A leveg�eget daruk has�tott�k,
Magasan r�p�ltek, azok sem hallott�k.

Ballagott, ballagott a halk �jszak�ban,
Csak neh�z sub�ja suhogott nyak�ban;
� ugyan sub�j�t gondolta neh�znek,
Pedig a szive volt oly neh�z szeg�nynek.

                  5

Mikor a nap f�lkelt, s a holdat elk�ldte,
A puszta, mint tenger, fek�dt k�r�l�tte;
A nap f�lkelt�t�l a nap eny�szt�ig
Egyenes r�nas�g nyujt�zkodott v�gig.

Nem volt vir�g, nem volt fa, nem volt bokor ott,
A harmat apr� gy�r f�veken csillogott;
Oldalv�st a napnak els� sugar�ra
F�lpiroslott egy t�; k�rny�kezte k�ka.

A t�nak sz�l�n�l a k�ka k�zepett
Egy hossz� nyak� g�m eledelt keresett,
�s a t� k�zep�n gyors hal�szmadarak
Hossz� sz�rnyaikkal le s f�l sz�llongtanak.

Jancsi csak ballagott s�t�t �rny�k�val
S elm�j�nek s�t�t gondolkoz�s�val;
Az eg�sz puszt�ban sz�jjel s�t�tt a nap,
De az � sziv�ben �jek �je maradt.

Mikor a nap el�rt az �g tetej�re,
Esz�be jutott, hogy falatozni k�ne,
Tennap ilyen t�jban evett ut�j�ra,
Meg alig is b�rta m�r lankad� l�ba.

Letelep�lt, el�vette tariszny�j�t,
Megette marad�k kev�s szalonn�j�t.
N�zte �t a k�k �g, a f�nyes nap... al�bb
Ragyog� szem�vel a t�nd�r d�lib�b.

A kis eb�d neki j�iz�en esett,
Megszomjazott r�, a t�hoz k�zeledett,
Kalapj�nak belem�rt� karim�j�t,
Ekk�p enyhitette �g� szomjus�g�t.

A t�nak partj�r�l nem t�vozott messze:
Az �lom szem�nek pill�j�t ellepte;
Vakondoktur�sra bocs�totta fej�t,
Hogy visszanyerhesse elfogyott erej�t.

Az �lom �t odavitte, ahonnan j�tt,
Ilusk�ja pihent h� karjai k�z�tt,
Mikor a kisle�nyt cs�kolni akarta,
Hatalmas mennyd�rg�s �lm�t elzavarta.

Sz�tn�zett a puszta hossz�ban, sz�lt�ben;
Nagy �gih�bor� volt keletkez�ben.
Oly hamar t�madott az �gih�bor�,
Mily hamar Jancsinak sorsa lett szomor�.

A vil�g s�t�tbe �lt�zk�d�tt vala,
Sz�rnyen zengett az �g, hullt az istennyila;
V�gt�re megny�lt a felh�k csatorn�ja,
S a t� vize s�r� bubor�kot h�nya.

J� hossz� botj�ra Jancsi t�maszkodott,
Lekony�totta a karim�s kalapot,
Nagysz�r� sub�j�t meg kiford�totta,
�gy tekintett bele a vad zivatarba.

De a vihar ami hamar keletkezett,
Oly hamar is hagyta el megint az eget.
Megindult a felh� k�nny� sz�lnek sz�rny�n,
Ragyogott keleten a tarka sziv�rv�ny.

Sub�j�r�l Jancsi ler�zta a vizet,
Miut�n ler�zta, ujra utnak eredt.
Mikor a nap lesz�llt pihenni �gy�ba,
Kukoricza Jancsit m�g vitte k�t l�ba.

Vitte �t k�t l�ba erd� k�zep�be,
S�r� z�ld erd�nek s�t�t k�zep�be;
Ott �t k�sz�nt�tte holl� k�rog�sa,
Mely �pen egy esett vadnak szem�t �sta.

Sem erd�, sem holl� �t nem h�borgatv�n,
Kukoricza Jancsi ment a maga utj�n;
Erd� k�zep�ben s�t�t �sv�ny�re
Lek�ldte vil�g�t a hold s�rga f�nye.

                  6

Az id� j�r�sa �jf�l lehetett m�r,
Mikor szem�be t�nt egy pislog� sug�r.
Amint k�zelebb �rt, l�tta, hogy ez a f�ny
Ablakb�l vil�g�t az erd� legm�ly�n.

Jancsi e l�tv�nyra ekk�p okoskod�k:
"Ez a vil�g aligha cs�rd�ban nem �g;
Bizony�ra ugy lesz - h�l' a j�istennek!
Bemegyek az �jre, benne megpihenek."

Csalatkozott Jancsi, mert az nem volt cs�rda,
Hanem volt tizenk�t zsiv�nynak tany�ja.
Nem �llott �resen a h�z, a zsiv�nyok
Mind a tizenketten odabenn val�nak.

�jszaka, zsiv�nyok, cs�k�nyok, pisztolyok...
Ha j�l megfontoljuk, ez nem tr�fadolog;
De az �n Jancsimnak hely�n �llt a sz�ve,
Az�rt is k�z�j�k nagy b�tran bel�pe.

"Adjon az �risten szerencs�s j� est�t!"
Mondott nekik Jancsi ilyen megk�sz�nt�st;
Erre a zsiv�nyok fegyverhez kap�nak,
Jancsinak rohantak, s sz�lt a kapit�nyok:

"Szerencs�tlens�gnek embere, ki vagy te?
Hogy l�badat mered tenni e k�sz�bre.
Vannak-e sz�leid? van-e feles�ged?
Ak�rmid van, nem fog t�bb� l�tni t�ged."

Jancsinak sem sz�ve nem vert sebesebben
E sz�kra, sem nem lett halov�nyabb sz�nben;
A zsiv�nykapit�ny fenyeget�sire
Meg nem ijedt hangon ily m�don felele:

"Akinek �let�t van mi�rt f�lteni,
Ha e t�jt ker�li, nagyon b�lcsen teszi.
Nekem nem kedves az �let, h�t k�z�tek,
B�rkik vagytok, eg�sz b�tors�ggal l�pek.

Az�rt, ha �gy tetszik, hagyjatok �letben,
Hagyjatok ez �jjel itten megpihennem;
Ha nem akarj�tok ezt: �ssetek agyon,
Hitv�ny �letemet v�deni nem fogom."

Ezt mondta, nyugodtan a j�vend�t v�rva,
A tizenk�t zsiv�ny csod�lkoz�s�ra.
A kapit�ny ilyen sz�kat v�ltott v�le:
"Egyet mondok, �cs�m, kett� lesz bel�le;

Te der�k leg�ny vagy, azt a b�tor szented!
T�ged az isten is zsiv�nynak teremtett.
�ltedet megveted, a hal�lt nem f�led...
Te kellesz minek�nk... kezet csapunk v�led!

Rabl�s, fosztogat�s, �l�s nek�nk tr�fa,
E der�k tr�f�nak d�ja gazdag pr�da.
Ez a hord� ez�st, ez meg arany, l�tod?...
Nos h�t elfogadod a cimboras�got?"

Furcsa dolgok j�rtak Jancsi elm�j�ben,
S tettetett j�kedvvel sz�lt ilyet�nk�pen:
"Cimbor�tok vagyok, itt a kezem r�ja!
R�t �letemnek ez a legszebb �r�ja."

"No, hogy m�g szebb legyen," felelt a kapit�ny,
"L�ssunk, embereim, az �ldom�s ut�n;
Papok pinc�j�b�l van j� borunk el�g,
N�zz�k meg a kancs�k m�lys�ges fenek�t!"

S a kancs�k m�lys�ges fenek�re n�ztek,
S lett eltemet�se fej�kben az �sznek;
Maga volt csak Jancsi, ki m�rt�ket tartott,
Kin�lgatt�k, de � apr�kat kortyantott.

�lmot hozott a bor latrok pill�j�ra...
Jancsinak sem kellett t�bb, � csak ezt v�rta.
Mikor a zsiv�nyok jobbra, balra d�ltek,
Jancsi a besz�det ilyform�n kezd� meg:

"J� �jszak�t!... nem kelt f�l titeket sem m�s,
Majd csak az it�letnapi trombit�l�s!
�lete gyerty�j�t soknak elolt�tok,
K�ld�k �n �r�k�s �jszak�t re�tok.

Most a kincses k�dhoz! Megt�lt�m tariszny�m,
Hazaviszem neked, szerelmes Ilusk�m!
Cudar mostoh�dnak nem l�sz t�bb� rabja,
Feles�g�l veszlek... isten is akarja.

H�zat �p�ttetek a falu k�zep�n,
�kes menyecsk�nek odavezetlek �n;
Ottan �ldeg�l�nk mi ketten boldogan,
Mint �d�m �s �va a paradicsomban...

Istenem teremt�m! mit besz�lek �n itt?
Zsiv�nyoknak vigyem el �tkozott p�nzit?
T�n minden darabhoz v�rfoltok ragadtak,
S �n ilyen kincsekkel legyek boldog, gazdag?

Hozz�jok sem ny�lok... azt �n nem tehetem,
Nincs elromolva a lelkiism�retem. -
�des sz�p Ilusk�m, csak viseld terhedet,
B�zd a j�istenre �rva �letedet!"

Mikor elv�gezte Jancsi a besz�det,
Az �g� gyerty�val a h�zb�l kil�pett,
Meggyujt� f�del�t mind a n�gy sz�gleten,
Elharap�zott a m�rges l�ng sebesen.

Egy l�ng lett a f�d�l szempillant�s alatt,
A l�ng piros nyelve az �g fel� szaladt,
Feket�v� v�lt a tisztak�k �gi bolt,
Elhalov�nyodott a teljes f�ny� hold.

A szokatlan vil�g amint elterjedett,
F�lriasztotta a baglyot, b�regeret;
Kiterjesztett sz�rnyok sebes suhog�sa
A falombozatok nyugalm�t f�lr�zta.

A f�lt�mad� nap legels� sug�ra
Les�t�tt a h�znak f�st�lg� romj�ra,
Pusztult ablak�n �t ben�zett a h�zba,
Ott a haramj�knak csontv�zait l�tta.

                  7

Jancsi m�r hetedh�t orsz�gon t�l j�ra,
Nem is igen gondolt a zsiv�nytany�ra;
Egyszerre valami csill�mlott el�tte,
H�t sugar�t a nap fegyverekre l�tte.

Katon�k j�v�nek, gy�ny�r� husz�rok,
A nap f�nye ezek fegyver�n csill�mlott;
Alattok a lovak tomboltak, pr�ssz�gtek,
K�nyesen r�zt�k sz�p s�r�nyes fej�ket.

Mikor �ket Jancsi k�zeledni l�tta,
Alig f�rt meg sz�ve a baloldal�ba',
Mert �gy gondolkodott: "Ha befogadn�nak,
Be �r�mest menn�k �n is katon�nak!"

Amint a katon�k k�zel�be �rtek,
Ily szav�t hallotta Jancsi a vez�rnek:
"Vigy�zz, f�ldi! bizony r�l�psz a fejedre...
Mi �rd�g�rt vagy �gy a b�nak eredve?"

Jancsi pedig sz�lott foh�szkodva nagyot:
"�n a kerek vil�g bujdos�ja vagyok;
Ha kegyelmetekkel egy sorban lehetn�k,
A ragyog� nappal farkasszemet n�zn�k."

Sz�lt megint a vez�r: "J�l meggondold, f�ldi!
Nem mulatni megy�nk, megy�nk �ld�k�lni.
R�rontott a t�r�k a francia n�pre;
Franci�knak megy�nk mi segedelm�re."

"H�t hisz akkor �n meg m�g jobban szeretn�m,
Ha magamat l�ra, nyeregbe vethetn�m;
Mert ha �n nem �l�k, engem �l meg a b� -
Nagyon kiv�nt dolog nekem a h�bor�.

Igaz, hogy eddig csak szamarat ism�rtem,
Mivelhogy juh�szs�g volt a mesters�gem.
De magyar vagyok, s a magyar l�ra termett,
Magyarnak teremt az isten lovat, nyerget."

Sokat mondott Jancsi megeredt nyelv�vel,
De m�g t�bbet mondott sug�rz� szem�vel;
Nagyon term�szetes h�t, hogy a vez�rnek
Megtetszett, �s be is vette k�zleg�nynek.

Cifra besz�d k�ne azt el�sorolni,
A v�r�s nadr�gban mit �rezett Jancsi,
Mit �rezett, mikor a ment�t f�lkapta,
S villog� kardj�t a napnak megmutatta.

Csillagokat r�gott szilaj parip�ja,
Mikor Jancsi mag�t f�lvetette r�ja,
De � kem�nyen �lt rajta, mint a c�vek,
A f�ldindul�s sem r�zhatta volna meg.

B�mul�i lettek katonapajt�si,
Nem gy�zt�k sz�ps�g�t, erej�t csod�lni,
�s amerre mentek, s besz�ll�soz�nak,
Indul�skor gyakran s�rtak a le�nyok.

Ly�nyokra n�zve ami Jancsit illeti,
Egyetlenegy le�ny sem tetszett �neki,
Az igaz, hogy noha sok f�ldet bej�ra,
Sehol sem akadt � Iluska p�rj�ra.

                  8

Nos h�t ment a sereg, csak ment, csak mendeg�lt,
Tat�rorsz�gnak m�r el�rte k�zep�t;
De itten re�ja nagy veszedelem v�rt:
L�tott �rkezni sok kutyafej� tat�rt.

Kutyafej� tat�r n�pek fejedelme
A magyar sereget ekk�p idvezelte:
"Hogy mik�p mertek ti szembesz�llni v�l�nk?
Tudj�tok-e, hogy mi emberh�ssal �l�nk?"

Nagy volt ijeds�ge szeg�ny magyaroknak,
Minthogy a tat�rok ezerannyin voltak;
J�, hogy akkor azon a vid�ken j�ra
Szerecsenorsz�gnak j�sz�v� kir�lya.

Ez a magyaroknak mindj�rt p�rtj�t fogta,
Mert Magyarorsz�got egyszer beutazta,
S ekkor Magyarorsz�g j�mborlelk� n�pe
Igen becs�letes m�don b�nt �v�le.

El sem feledte ezt a szerecsen kir�ly:
Az�rt a magyaroknak v�delm�re ki�ll,
S a tat�r cs�sz�rral, kivel j�bar�t volt,
Kiengesztel�s�l ily szavakat v�ltott:

"Kedves j�bar�tom, ne b�ntsd e sereget,
Legkisebbet sem fog ez �rtani neked,
Igen j�l ismerem �n a magyar n�pet,
Kedvem�rt bocs�sd �t orsz�godon �ket."

"A kedved�rt, pajt�s, h�t csak m�r megteszem."
Sz�lt kib�k�lve a tat�r fejedelem,
De m�g meg is �rta az �ti levelet,
Hogy senki se b�ntsa a magyar sereget.

Az igaz, hogy nem is lett semmi b�nt�sa,
De m�gis �r�lt, hogy el�rt a hat�rra,
Hogyne �r�lt volna? ez a szeg�ny vid�k
Egyebet se' terem: medveh�st meg f�g�t.

                  9

Tat�rorsz�g hegyes-v�lgyes tartom�nya
Messzir�l n�zett a seregnek ut�na,
Mert j�l bent vala m�r nagy Talj�norsz�gban,
Rozmar�nfa-erd�k s�t�t �rny�k�ban.

Itt semmi k�l�n�s nem t�rt�nt n�p�nkkel,
Csakhogy k�szk�dnie kellett a hideggel,
Mert Talj�norsz�gban �r�k�s t�l vagyon;
Mentek katon�ink csupa havon, fagyon.

No de a magyars�g er�s term�szete,
B�rmi nagy hideg volt, megbirkozott vele;
Azt�n meg, ha f�ztak, h�t kapt�k magokat,
Lesz�lltak s h�tokra vett�k a lovokat.

                  10

Ekk�pen jutottak �t Lengyelorsz�gba,
Lengyelek f�ld�r�l pedig Indi�ba;
Franciaorsz�g �s India hat�ros,
De k�zt�k az �t nem nagyon mulats�gos.

India k�zep�n m�g csak dombok vannak,
De azt�n a dombok mindig magasabbak,
S mikor a k�t orsz�g hat�r�t el�rik,
M�r akkor a hegyek f�lny�lnak az �gig.

Tudni val�, hogy itt a sereg izzadott,
Le is h�nyt mag�r�l dolm�nyt, nyakraval�t...
Hogyne az isten�rt? a nap fej�k felett
Valami egy �ra-j�r�sra lehetett.

Enni nem ettek m�st, mint leveg�eget;
Ez olyan s�r� ott, hogy harapni lehet.
Hanem m�g italhoz is furcs�n jutottak:
Ha szomjaztak, vizet felh�b�l facsartak.

El�rt�k v�gt�re tetej�t a hegynek;
Itt m�r oly meleg volt, hogy csak �jjel mentek.
Lassacsk�n mehettek; nagy akad�ly volt ott:
H�t a csillagokban a l� meg-megbotlott.

Amint ballagtak a csillagok k�zepett,
Kukoricza Jancsi ekk�p elm�lkedett:
"Azt mondj�k, ah�nyszor egy csillag leszalad,
A f�ld�n egy ember �lete megszakad.

Ezer a szerencs�d, te gonosz mostoha,
Hogy nem tudom, melyik kinek a csillaga;
Nem k�nzan�d tov�bb az �n galambomat -
Mert lehaj�tan�m mostan csillagodat."

Ezt�n nemsok�ra lejt�sen haladtak,
Alacsonyodtak m�r a hegyek alattok,
A sz�rny� forr�s�g szinte sz�nni kezdett,
Ment�l beljebb �rt�k a francia f�ldet.

                  11

A franci�k f�ldje gy�ny�r� tartom�ny,
Eg�sz paradicsom, eg�sz kis K�na�n,
Az�rt is v�sott r� a t�r�k�k foga,
Pusztit� sz�nd�kkal az�rt t�rtek oda.

Mikor a magyars�g be�rt az orsz�gba,
A t�r�k�k ott m�r raboltak jav�ba';
Kirabolt�k a sok gazdag templom kincs�t,
�s �resen hagytak minden borospinc�t.

L�tni lehetett sok �g� v�ros l�ngj�t,
Kivel szemk�zt j�ttek, azt kardjokra h�nyt�k,
Mag�t a kir�lyt is ki�zt�k v�r�b�l,
S megfosztott�k kedves egyetlen ly�ny�t�l.

�gy tal�lta n�p�nk a francia kir�lyt,
Sz�les orsz�g�ban f�l s le bujdosva j�rt;
Amint �t megl�tt�k a magyar husz�rok,
Sors�n sz�nakoz� k�nnyet hullat�nak.

A bujdos� kir�ly ily sz�kat hallatott:
"Ugye, bar�tim, hogy keserves �llapot?
Kincsem vet�lkedett D�rius kincs�vel,
S most k�szk�dn�m kell a legnagyobb �ns�ggel."

A vez�r azt mond� vigasztal�s�ra:
"Ne bus�lj, franci�k f�ls�ges kir�lya!
Megt�ncoltatjuk mi ezt a gonosz n�pet,
Ki ily m�ltatlanul mert b�nni tev�led.

Ez �jjelen �ltal kipihenj�k magunk,
Mert hosszu volt az �t, kiss� elf�radtunk;
De holnap azut�n, mihelyt f�lkel a nap,
Visszafoglaljuk mi vesztett orsz�godat."

"H�t szeg�ny le�nyom, h�t �des le�nyom?"
Jajdult f�l a kir�ly, "�tet hol tal�lom?
Elrabolta t�lem t�r�k�k vez�re...
Aki visszahozza, sz�molhat kez�re."

Nagy buzdit�s volt ez a magyar seregnek;
Minden ember sziv�t rem�nys�g sz�llta meg.
Ez volt mindenkinek fej�ben f�lt�ve:
"Vagy visszaker�tem, vagy meghalok �rte."

Kukoricza Jancsi t�n egymaga volt csak
Meg nem hall�ja az elmondott dolognak;
Jancsinak az esze m�s egyeben j�ra:
Visszaeml�kezett sz�p Ilusk�j�ra.

                  12

M�snap reggel a nap szok�s szerint f�lkelt,
De nem l�t �s nem hall olyat minden reggel,
Mint amilyet hallott, mint amilyet l�tott
Mindj�rt, mihelyest a f�ld sz�l�re h�gott.

Megsz�lalt a sereg hars�ny trombit�ja,
Minden leg�ny talpon termett sz�zat�ra;
J�l kik�sz�r�lt�k ac�l szably�ikat,
Azut�n nyergelt�k gyorsan a lovakat.

A kir�ly er�nek erej�vel rajt volt,
Hogy � is elmegy, s a t�bbiekkel harcol;
Hanem a husz�rok b�lcsesz� vez�re
A kir�lyhoz ilyen tan�csot int�ze:

"Nem, kegyelmes kir�ly! csak maradj te h�tra,
A te karjaid m�r gy�ng�k a csat�ra;
Tudom, meghagyta az id� b�tors�god,
De mi haszna? hogyha er�d vele sz�llott.

B�zd az isten ut�n mire�nk �gyedet;
Fogad�st tesz�nk, hogy mire a nap lemegy:
Orsz�godb�l tova�zz�k ellens�ged,
S elfoglalhatd ujra a kir�lyi sz�ket."

Erre a magyars�g l�ra kerekedett,
S keresni indult a rabl� t�r�k�ket;
Nem sok� kereste, mindj�rt r�jok akadt,
�s egy k�vet �ltal izent nekik hadat.

Visszaj�tt a k�vet, harsog a trombita,
R�ms�ges zug�ssal kezd�dik a csata;
Ac�lok cseng�se, torkok kurjant�sa
Volt a magyarokn�l harci jel ad�sa.

A sarkanty�t v�gt�k lovak oldal�ba,
Dobogott a f�ld�n lovak patk�s l�ba,
Vagy tal�n a f�ldnek dobbant meg a sz�ve,
E v�szt j�vend�l� zajra megijedve.

T�r�k�k vez�re h�tl�fark� basa,
�tak�s hord�nak el�g volna hasa;
A sok boritalt�l piroslik az orra,
Azt hinn� az ember, hogy �rett uborka.

A t�r�k csapatnak nagyhasu vez�re
Rendbe szedte n�p�t a harcnak jel�re;
A rendbeszedett n�p ugyancsak meg�llott,
Amint megrohant�k a magyar husz�rok.

De nem volt gyereks�g ez a megrohan�s,
Lett is nemsok�ra sz�rny� rendzavar�s;
Izzadott a t�r�k v�res ver�t�ket,
T�le a z�ld mez� v�r�s tengerr� lett.

Hej csin�lom-adta! meleg egy nap volt ez,
Heggy� emelkedett m�r a t�r�k holttest.
De a basa m�g �l mennyk� nagy has�val,
S Kukoricza Jancsit c�lozza vas�val.

Kukoricza Jancsi nem veszi tr�f�nak,
S ily sz�val megy neki a t�r�k bas�nak:
"Atyafi! te �gyis sok vagy egy leg�nynek;
Meg�llj, �n majd kett�t csin�lok bel�led."

S akk�nt cselekedett, amint megfogadta,
Szeg�ny t�r�k bas�t kett�has�totta,
Jobbra-balra hullott izzad� lov�r�l,
Igy m�lt ki �kelme ebb�l a vil�gb�l.

Mikor ezt l�tta a gy�va t�r�k sereg,
Uccu! h�tat ford�t �s fut�snak ered,
Futott, futott s tal�n mostans�g is futna,
Hogyha a husz�rok el nem �rt�k volna.

De bezzeg el�rt�k, le is kaszabolt�k;
Hullottak a fejek el�tt�k, mint a m�k.
Egyetlenegy nyargal m�g l�hal�l�ba',
Ennek Kukoricza Jancsi ment nyom�ba.

H�t a t�r�k basa fia v�gtatott ott,
�l�ben valami feh�rf�le l�tszott.
A feh�rs�g volt a francia kir�lyly�ny;
Nem tudott mag�r�l semmit, el�julv�n.

Sok� nyargalt Jancsi, am�g utol�rte,
"Meg�llj, a hitedet!" ki�ltott fel�je,
"�llj meg, vagy testeden mindj�rt nyitok kaput,
Melyen �ltal hitv�ny lelked pokolba fut."

De a basa fia meg nem �llott volna,
Ha a l� alatta �ssze nem omolna.
�sszeomlott, ki is f�jta ott p�r�j�t.
Basa fia ilyen sz�ra nyit� sz�j�t:

'Kegyelem, kegyelem, nemeslelk� vit�z!
Ha semmi m�sra nem: ifjus�gomra n�zz;
Ifj� vagyok m�g, az �letet szeretem...
Vedd el mindenemet, csak hagyd meg �letem!'

"Tartsd meg mindenedet, gy�va �lhetetlen!
Kezem �ltal halni vagy te �rdemetlen.
Hordd el magad innen, vidd h�r�l haz�dnak,
Haramja fiai hogy �s mik�p j�rtak."

Lesz�llott lov�r�l, kir�lyly�nyhoz l�pe,
�s beletekintett gy�ny�r� szem�be,
Melyet a kir�lyly�ny �pen most nyita ki,
Mialatt ily sz�kat mond�nak ajaki:

"Kedves szabad�t�m! nem k�rdezem, ki vagy?
Csak annyit mondok, hogy h�l�m ir�ntad nagy.
H�ladatoss�gb�l �n mindent megteszek,
Hogyha kedved tartja, feles�ged leszek."

Jancsi ereiben nem folyt v�z v�r helyett,
Sziv�ben hatalmas tusa keletkezett;
De lecsillap�t� sz�ve nagy tus�j�t,
Eml�kezet�be hozv�n Ilusk�j�t.

Ny�jasdadon �gy sz�lt a sz�p kir�lyly�nyhoz:
"Menj�nk, r�zs�m, el�bb az �desaty�dhoz.
Ott majd k�zelebbr�l vizsg�ljuk a dolgot."
S l� el�tt a ly�nnyal lassacsk�n ballagott.

                  13

Kukoricza Jancsi meg a kir�lyle�ny
Csatahelyre �rtek a nap alkonyat�n.
A le�ldoz� nap ut�s� sug�ra
V�r�s szemmel n�zett a siralmas t�jra.

Nem l�tott egyebet, csak a v�res hal�lt,
S holl�sereget, mely a halottakra sz�llt;
Nem igen telt benne nagy gy�ny�r�s�ge,
Le is ereszkedett tenger m�lys�g�be.

A csatahely mellett volt egy j�kora t�,
Tiszta sz�ke vizet mag�ba foglal�.
De piros volt az most, mert a magyar sereg
T�r�k v�rt�l mag�t viz�ben mosta meg.

Miut�n megmosdott az eg�sz leg�nys�g,
A francia kir�lyt v�r�ba kis�rt�k;
A csatamez�t�l az nem messzire �llt...
Idekis�rt�k h�t a francia kir�lyt.

Alighogy bevonult a v�rba a sereg,
Kukoricza Jancsi szinte meg�rkezett.
Olyan volt mellette az �kes kir�lyly�ny,
Mint felh� mellett a t�nd�kl� sziv�rv�ny.

Hogy az �reg kir�ly le�ny�t megl�tta,
Reszket� �r�mmel borult a nyak�ba,
S csak azut�n mondta a k�vetkez�ket,
Mikor a ly�ny ajk�n t�le sok cs�k �gett:

"Most m�r �r�memnek nincsen semmi h�ja;
Szaladjon valaki, s a szak�csot h�ja,
K�sz�tsen, ami j�, mindent vacsor�ra,
Az �n gy�zedelmes vit�zim sz�m�ra."

"Kir�ly uram! nem kell h�ni a szak�csot,"
A kir�ly mellett egy hang ekk�p rik�csolt,
"Elk�sz�tettem m�r mindent hamarj�ban,
F�l is van t�lalva a szomsz�d szob�ban."

A szak�cs szavai kedvesen hangzottak
F�leiben a j� magyar husz�roknak;
Nem igen sok�ig h�vatt�k magokat,
K�r�l�lt�k a megterhelt asztalokat.

Amily kegyetlen�l b�ntak a t�r�kkel,
Csak ugy b�ntak �k most a j� �telekkel;
Nem is csoda biz az, mert meg�hez�nek
A nagy �ld�kl�sben a der�k vit�zek.

J�rta m�r a kancs� isten igaz�ba',
Ekkor a kir�lynak ily sz� j�tt sz�j�ba:
"Figyelmezzetek r�m, ti nemes vit�zek,
Mert nagy fontoss�gu, amit majd besz�lek."

S a magyar husz�rok mind figyelmez�nek,
F�lfogni �rtelm�t kir�ly besz�d�nek,
Aki egyet ivott, azut�n k�hhentett,
S v�gre ily szavakkal t�rte meg a csendet:

"Mindenekel�tt is mondd meg a nevedet,
B�tor vit�z, aki ly�nyom megmentetted."
"Kukoricza Jancsi becs�letes nevem:
Egy kicsit parasztos, de �n nem sz�gyenlem."

Kukoricza Jancsi ekk�pen felele,
Azut�n a kir�ly ily sz�t v�ltott vele:
"�n a te nevedet m�snak keresztelem,
M�t�l fogva neved J�nos vit�z legyen.

Der�k J�nos vit�z, halld most besz�demet:
Minthogy megmentetted kedves gyermekemet,
Vedd el feles�g�l, legyen � a tied,
�s vele foglald el kir�lyi sz�kemet.

A kir�lyi sz�ken �n sok�ig �ltem,
Rajta megv�n�ltem, rajta meg�sz�ltem.
Nehezek nekem m�r a kir�lyi gondok,
Annakok��rt �n azokr�l lemondok.

Homlokodra teszem a f�nyes koron�t,
F�nyes koron�m�rt nem is k�v�nok m�st,
Csak hogy e v�rban egy szob�t rendelj n�kem,
Melyben h�tralev� napjaimat �ljem."

A kir�ly szavai �m ezek val�nak,
Nagy csod�lkoz�ssal hall�k a husz�rok.
J�nos vit�z pedig e sz�ves besz�det
Al�zatos hangon ekk�p k�sz�n� meg:

"K�sz�n�m sz�pen a kelmed j�'karatj�t,
Amely re�m n�zve nem �rdemlett j�s�g;
Egyszersmind azt is ki kell nyilatkoztatnom,
Hogy �n e j�s�got el nem fogadhatom.

Hossz� hist�ri�t k�ne elbesz�lnem,
Mi�rt e j�s�ggal lehetetlen �lnem;
De att�l tartok, hogy megunn�k kelmetek;
S �n m�snak terh�re lenni nem szeretek."

"De csak besz�lj, fiam, meghallgatjuk biz azt;
Hi�baval�s�g, ami t�ged aggaszt."
Igy biztatta �t a j� francia kir�ly,
S J�nos vit�z besz�lt, amint itt �rva �ll:

                  14

"Hogy is kezdjem csak h�t?... Mindennek el�tte
Hogyan tettem szert a Kukoricza n�vre?
Kukorica k�z�tt tal�ltak engemet,
Ugy ruh�zt�k r�m a Kukoricza nevet.

Egy gazdaember j�lelk� feles�ge
- Amint � nekem ezt sokszor elmes�lte -
Egyszer kin�zett a kukoricaf�ldre,
S ott egy bar�zd�ban lelt engem heverve.

Sz�rnyen sik�tottam, sorsomat megsz�nta,
Nem hagyott a f�ld�n, felvett a karj�ra,
�s hazafel� ezt gondolta mentiben:
"F�lnevelem szeg�nyt, hisz ugy sincs gyermekem."

Hanem volt �m neki haragos vad f�rje,
Akinek �n sehogy sem voltam �ny�re.
Hej, amikor engem az otthon megl�tott,
Ugyancsak j�rt�k a cifra k�roml�sok.

Engesztelte a j� asszony ily szavakkal:
"Hagyjon kend f�l, apjok, azzal a haraggal.
Hiszen ott kinn csak nem hagyhattam veszt�re,
Tarthatn�k-e sz�mot isten kegyelm�re?

Azt�n nem lesz ez a h�zn�l haszontalan,
Kednek gazdas�ga, �kre �s juha van,
Ha felcsuporodik a kis istenadta,
Nem kell kednek b�rest, juh�szt fogadnia."

Valahogy, valahogy csakugyan engedett;
De az�rt r�m soha j� szemet nem vetett.
Hogyha nem ment dolgom a maga rendiben,
Meg-meghus�ngolt � amugy istenesen.

Munka s �tleg k�z�tt ekk�p nevelkedtem,
R�szes�ltem nagyon kev�s �r�mekben;
Az eg�sz �r�mem csak annyib�l �llott,
Hogy a faluban egy sz�p kis sz�ke ly�ny volt.

Ennek �desanyja j�kor a s�r� lett,
�desapja pedig vett m�s feles�get;
Hanem az apja is elhalt nemsok�ra,
�gy jutott egyed�l mostohaanyj�ra.

Ez a kis le�nyz� volt az �n �r�mem,
Az egyetlen r�zsa t�sk�s �letemen.
Be tudtam is �tet szeretni, csod�lni!
Ugy h�tak minket, hogy: a falu �rv�i.

M�r gyerekkoromban hogyha �t l�thattam,
Egy tur�s lep�ny�rt l�t�s�t nem adtam;
�r�ltem is, mikor a vas�rnap elj�tt,
�s vele j�tszhattam a gyerekek k�z�tt.

H�t mikor m�g azt�n sihederr� lettem,
S izegni-mozogni elkezdett a szivem!
Csak �gyis voltam �m, mikor megcs�koltam,
Hogy a vil�g �sszed�lhetett miattam.

Sokszor megb�ntotta gonosz mostoh�ja...
Isten neki soha azt meg ne bocs�ssa!
�s ki tudja, m�g mit el nem k�vet rajta,
Ha fenyeget�sem zabol�n nem tartja.

Magamnak is ugyan kuty�ul lett dolga,
Belefektett�k a j� asszonyt a s�rba,
Aki engem tal�lt, �s aki, mondhatom,
Mint tulajdon any�m, �gy viselte gondom.

Kem�ny az �n sz�vem, teljes �letemben
Nem sokszor esett meg, hogy k�nnyet ejtettem,
De nevel�any�m s�rj�nak halm�ra
Hullottak k�nnyeim z�pornak m�dj�ra.

Iluska is, az a sz�p kis sz�ke le�ny,
Nem tettetett b�t�l fakadt s�rva halm�n;
Hogyne? az istenben boldog�lt j� l�lek
Kedvezett, amiben lehetett, szeg�nynek.

Nem egyszer mondta, hogy: "v�rakozzatok csak!
�n m�g benneteket �sszeh�zas�tlak;
Olyan p�r v�lik is �m tibel�letek,
Hogy m�g!... v�rjatok csak, v�rjatok, gyerekek!"

H�t hiszen v�rtunk is egyre keservesen;
Meg is tette volna, hiszem az egy istent,
(Mert szav�nak �llott � minden id�be')
Ha le nem sz�llt volna a f�ld m�lys�g�be.

Azut�n h�t azt�n, hogy meghal�lozott,
A mi rem�nys�g�nk v�gk�p megszakadott:
Mindazon�ltal a rem�nytelens�gbe'
Ugy szerett�k egym�st, mint annakel�tte.

De az �ristennek m�s volt akaratja,
Sz�v�nknek ezt a b�s �r�met sem hagyta.
Egyszer �n valahogy ny�jam elszalaszt�m,
Annak k�vetkezt�n elcsapott a gazd�m.

B�csut mondtam az �n �des Ilusk�mnak,
Keser� �rz�ssel mentem a vil�gnak.
Bujdosva j�rtam a vil�got sz�lt�re,
M�gnem katon�nak csaptam f�l v�gt�re.

Nem mondtam �n neki, az �n Ilusk�mnak,
Hogy ne adja sziv�t soha senki m�snak,
� sem mondta nekem, hogy h�s�ges legyek -
Tudtuk, hogy h�s�g�nk ugysem szegj�k mi meg.

Az�rt sz�p kir�lyly�ny ne tarts re�m sz�mot;
Mert ha nem b�rhatom kedves Ilusk�mat:
Nem is fogok b�rni senkit e vil�gon,
Ha elfelejtkezik is r�lam hal�lom."