Falu v�g�n kurta kocsma,
Oda r�g ki a Szamosra,
Meg is l�tn� mag�t benne,
Ha az �j nem k�zelegne.

Az �jszaka k�zeledik,
A vil�g lecsendesedik,
Pihen a komp, kik�t�tt�k,
Benne hallgat a s�t�ts�g.

De a kocsma bezzeg hangos!
Munk�l�dik a cimbalmos,
A leg�nyek kurjongatnak,
Szinte reng bel� az ablak.

"Kocsm�rosn�, aranyvir�g,
Ide a legjobbik bor�t,
V�n legyen, mint a nagyap�m,
�s t�zes, mint ifju bab�m!

H�zd r� cig�ny, h�zzad jobban,
T�ncolni val� kedvem van,
Elt�ncolom a p�nzemet,
Kit�ncolom a lelkemet!"

Bekopognak az ablakon:
"Ne zugjatok olyan nagyon,
Azt �zeni az uras�g,
Mert lefek�dt, alunni v�gy."

"�rd�g b�jj�k az uradba,
Te pedig menj a pokolba!...
H�zd r�, cig�ny, csak az�rt is,
Ha mindj�rt az ingem�rt is!"

Megint j�nek, kopogtatnak:
"Csendesebben vigadjanak,
Isten �ldja meg kendteket,
Szeg�ny �desany�m beteg."

Feleletet egyik sem ad,
Kih�rpentik boraikat,
V�g�t vetik a zen�nek
S hazamennek a leg�nyek.

(Szatm�r, 1847. Augusztus)