Az epheszoszi Artemisz-templom

Lídiának utolsó királya Krőzus volt, és akinek közismert volt mérhetetlen gazdagsága, és Kr. e. 560-ban pompás templomot emeltetett Epheszoszban. A város akkor már 1000 éve állt. A legenda szerint alapítói amazonok (női harcosok) voltak.

Krőzus elhatározta, hogy a holdistennő tiszteletére, aki az állatok és a fiatal lányok védelmezője volt, templomot építtet. Ezt az istennőt a görögök Artemisznak, a rómaiak Dianának nevezték.


Mészkőből és márványból készült a templom, a köveket a munkások a környező dombokból fejtették ki. A templomot 120 évig építették. Az épület 51 méter széles és 105 méter hosszúságú volt. 127, egyenként 18 méter magas márványoszlopok tartották a tetőszerkezetet. A tetőzet cédrusfából, a szentély magas, arannyal és drága festékekkel dúsan feldíszített, csiszolt szárnyas ajtajait ciprusfából készítették. A szentély belsejében helyezkedett el az istennő közel két méteres fából faragott szobra. Artemisz képmását arannyal és ezüsttel borították be.

A templom alapozására különös gondot fordítottak, ugyanis ezen a vidéken igen gyakoriak voltak a földrengések. Éppen ezért a szent helyet eleve egy lágy talajú vidéken építették fel. Azt gondolták ugyanis, hogy a puha föld még a leghevesebb földmozgások romboló erejét is enyhíti.

A templom felépülése után igazi turisztikai attrakcióvá vált: számos király, kereskedő, zarándok látogatta meg és hozott különféle ajándékokat a templomnak.

Philón a következőket mondta a templomról: „Láttam Babilon falait és a Szemiramisz Függőkertjeit, az olimpiai Zeusz szobrát, a Rodoszi Kolosszust, a hatalmas piramisokat és a Mauzóleumot. De amikor megláttam Epheszusz templomát, ahogyan kiemelkedik a felhőkből a többi csoda árnyékba borult mellette.”

Kr. e. 356. július 21-én a templom egyetlen éjszaka alatt porig égett. A tüzet egy Hérosztratosz nevű ember szándékosan gyújtotta, mert egyszerűen így akart hírnévre szert tenni, és aki a tűzben lelte halálát.

A monda szerint a templom éppen azon a napon pusztult el, melynek éjszakáján megszületett Nagy Sándor. Plutarkhosz szellemesen megjegyezte, hogy valószínűleg azért égett le a templom, mert Artemisz túlságosan el volt foglalva az új hadvezér születésével és nem figyelt a templomára.

Kr. e. 334-ben Nagy Sándor felajánlotta az epheszosziaknak, hogy újjáépítteti a templomot saját költségén, ha a nevét feltüntetik a templom egyik falán. Az eheszosziak visszautasították Nagy Sándor aranyát és saját költségükből építették fel az új templomot.

Epheszosz városa elhatározta, hogy újjáépíti Artemisz templomát, még szebbre és nagyobbra, mint amilyen a leégett volt. Nagy Sándor híres építőmestere, Deinokratész tervezte és építette az új templomot a 356-ban leégett templom helyébe, melyet később a hét világcsoda közé számítottak.

Mindenfelől szállították az építkezésekhez az aranyat, az ezüstöt, a drága holmikat. A romok eltakarítása után kisimították a területet, és a törmelékhalmokból alakították ki az új alapzatot. Az új alapzatot, masszív márványtömbökkel vették körbe, így az épület alapterülete 65×125 méterre növekedett. A templom többi részét megpróbálták az eredeti mintájára újjáépíteni.

Kr. e. 133-ban Epheszosz városa a Római Birodalom fennhatósága alá került. A rómaiak azonban nem rombolták le a szentélyt, mert Artemisz istennőt Diana istennővel azonosították.

A templom hanyatlása és pusztulása Kr. u. 262-ik esztendőben az erre vonuló gót hordák megjelenésével kezdődött. A gótok kifosztották, és részben lerombolták a pompás épületet, majd árvizek tettek benne kárt.

Ma a templomból már csak az alapok néhány kőtömbje maradt meg, és egyetlen oszlopot állítottak helyre.