A gízai Nagy Piramis

Ez az óriási egyiptomi piramis a legrégibb az ókor hét csodája között, egyben az egyetlen amely fennmaradt napjainkig. Építésekor ez a piramis volt a világ legmagasabb építménye, és ezt a rekordot körülbelül 4000 éven át tartotta.

A nagy piramist az egyiptomi Khufu (egyes források szerint Hufu) fáró sírjának készítették, akit a görögök Kheopsznak neveztek. A piramis az egyiptológusok szerint i. e. 2560 körül épült, és a munkálatok körülbelül húsz év alatt fejeződtek be. Később két másik nagy piramist is emeltek Gízában, Khufu fia és unokája számára, és egy kisebbet az uralkodó feleségeinek. Bár a piramis eredetileg a fáraó síremlékének készült, régészeti leletek (a sírkamra dísztelensége, a félkész szarkofág) arra utalnak, hogy Kheopsz soha nem nyugodott a neki szánt sírboltban.

A piramis oldalai az égtájakhoz igazodnak, attól való átlagos eltérésük mindössze 3 fokperc és 6 fokmásodperc (1 fokperc = 1 fok 60-ad része). Az alap 2,1 cm-es hibahatáron belül tökéletesen vízszintes. Az oldalak dőlésszöge 51 fok 50 fokperc 40 fokmásodperc. A piramis oldalainak hossza: északi oldal: 230,26 m, déli oldal: 230,45 m, keleti oldal: 230,39 m, nyugati oldal: 230,3 m, alapterülete nagyobb, mint kilenc futballpályáé. Az újabb mérések szerint az oldalak egymástól való eltérése ennél is kisebb, mindössze 4 cm.

Mivel írásos feljegyzés nem maradt a piramis építéséről, ezért több elmélet született a piramis tájolásának módszeréről.

A csillagászati módszer szerint a pontos északi irány kijelöléséhez először egy kör alakú, nem túl nagy és nem túl magas falat húztak fel, amiben egy csillagász tartózkodott. Éjszaka egy tetszőleges csillag felkelését és lenyugvását megfigyelve a csillagász megjelölte a fal tetején ezek pontos helyét, majd a kör középpontját összekötötte a két megjelölt ponttal. A két pont távolságát megfelezve megkapta a pontos északi irányt.

A módszerhez „csupán” tökéletesen vízszintes fal, kör és függőleges szükséges, és természetesen éles szem mindezek kijelöléséhez. Elképzelhető, hogy a pontosság érdekében a mérést egymás után többször megismételték.

A piramis mészkőtömbökből épült (több mint kétmillió, egyenként 2,5 tonnás vagy még nehezebb kőtömbből), súlya hozzávetőlegesen eléri a 6 000 000 tonnát, ezért az építők fontosnak tartották, hogy kemény sziklatalajt válasszanak alapzatul, amely képes megtartani ezt a hatalmas terhet.

Az építés folyamatáról az ókori görög történetíró Hérodotosz i. e. 5. századból ad leírást. Szerinte a piramis elkészítésén 20 000 munkás dolgozott 20 éven keresztül. A munkások rámpák, emelők, görgők segítségével emelték helyükre ezeket a töböket, majd habarcs nélkül illesztették össze őket. Amikor a főépítmény elkészült, egy hatalmas lépcsősorhoz hasonlított. A lépcsőket ezután fehér mészkő tömbökkel töltötték ki, amelyeket úgy faragtak, hogy sima, fényes felületet képezzenek. A Nagy Piramis elérte a 147 méteres magasságot, most azonban hiányzik a csúcsa. A hatalmas piramis belsejében egy szerteágazó folyosórendszer húzódik.

Az építmény közepén megbúvó, kelet-nyugati irányban 10,50 méter hosszú, észak-déli irányban 5,2 méter széles és 5,80 méter magas termet, a Király Kamráját egy 47 méter hosszú folyosón, a Nagy Galérián keresztül lehet elérni. A termet drága márványborítás fedi, ám a kövek felületét nem díszítik faragások. A Király Kamrájának közepén egy hatalmas, nyitott márvány szarkofág áll, ez az uralkodó sírhelye.

A szarkofág mintegy 5 cm-el szélesebb, mint az ide vezető folyosó, ezért azt már a kamra építésekor el kellett helyezniük.

A szarkofág a piramis központi tengelyén fekszik.