Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
�lj meg itten az �lemben,
De ne moccanj, mert k�l�nben
Meg tal�llak cs�pni,
Igy ni!
Ugye f�j?
H�t ne kiab�lj.
Sz�jadat betedd,
S nyisd ki f�ledet,
Nyisd ki ezt a kis kaput;
Majd megl�tod, hogy mi fut
Rajta �t fejedbe...
Egy kis tarka lepke.
Tarka lepke, kis mese,
Sz�llj be Laci fejibe.

Volt egy ember, nagybaj�szos.
Mit csin�lt? Elment a k�thoz.
De nem volt viz a vederbe',
Kapta mag�t, telemerte.
�s vajon minek
Mer�tette meg
Azt a vedret?
T�n a kertet
K�ne meglocsolnia?
Vagy ihatn�k?... nem biz a.
Telt vederrel a kez�ben
A mez�re ballag sz�pen,
Ott meg�llt �s k�r�ln�zett;
Ejnye vajon mit szeml�lhet?
T�n a f�nyes d�lib�bot?
Hisz olyat m�r sokat l�tott...
Vagy a szomsz�d falu torny�t?
Hisz azon meg nem sokat l�t...
Vagy t�n azt az embert,
Ki amott a kendert
�ztat�ba hordja?
Arra sincsen gondja.
Mire van h�t?
Ebugatt�t!
M�r csak megmondom, mi v�gett
N�zi �t a mez�s�get,
A vizet m�rt hozta ki?
�rg�t akar �nteni.
Ninini:
Ott az �rge.
H�, mi f�rge,
Mint szalad!
Pillanat,
S odabenn van,
Benn a lyukban.
A mi ember�nk se' rest,
Odanyargal egyenest
A lyuk mell�,
S bele�nt�
A veder vizet;
Torkig tele lett.
A szeg�ny kis �rge
Egy darabig t�rte,
Hanem azt�n csak kim�szott,
M�g az inge is �t�zott.
A lyuk sz�j�n nyakon csipt�k,
Nyakon csipt�k, hazavitt�k,
S mostan...
Itt van...
Karjaimban,
Mert e f�rge
Pajkos �rge
Te vagy, Laci, te bizony!

(Szalonta, 1847. j�nius 1-10.)