Szil�gyi �rzs�bet
Level�t megirta;
Szerelmes k�nny�vel
Azt is telesirta.

Fi�nak a lev�l,
Pr�ga v�ros�ba,
�r�mh�rt viszen a
Szomor� fogs�gba:

„Gyermekem! Ne mozdulj
Pr�ga v�ros�b�l;
Kiveszlek, kiv�ltlak
A neh�z rabs�gb�l.

„Arannyal, ez�sttel
Megfizetek �rted;
Sz�vemen hordom �n
A te hazat�rted.

„Ne mozdulj, ne indulj,
�n egyetlen �rv�m!
Ki lesz az �n fiam
Ha megejt az �rm�ny?

„Adass�k a lev�l
Hunyadi M�ty�snak,
Tulajdon kez�be,
Senkinek se m�snak.”

Fekete viaszb�l
Nyom re� pecs�tet;
K�ny�klõn v�rnak az
Udvari csel�dek.

„Ki viszi hamarabb
Levelem Pr�g�ba?
Sz�z arany, meg a l�,
Teste f�rads�ga.”

„Viszem �n, viszem �n,
H�t nap elegendõ.”
„Szerelmes szivemnek
H�t eg�sz esztendõ!”

„Viszem �n, hozom �n
V�lasz�t h�rom nap.”
„Szerelmes szivemnek
H�rom eg�sz h�nap!”

„Istenem, Istenem,
M�rt nem ad�l sz�rnyat,
Hogy utol�rhetn�m
Az anyai v�gyat!”

S ahol j�n, ahol j�n
Egy fekete holl�;
Hunyadi pajzs�n
�l ahhoz hasonl�.

Lecsapott, lecsapott
Fekete sz�lv�szbõl,
Kikap� level�t
Az anyai k�zbõl.

„Hamar a madarat!
El kell venni tõle!”
Szalad a sokas�g
Nyomba, hogy lelõje.

Madarat nem egyet,
Sz�zat is meglõnek:
H�re sincs, nyoma sincs
A lev�lvivõnek.

Napestig az erdõn
Ûzeti hi�ba:
�jfelen kocognak
�zvegy ablak�ba.

„Ki kopog? Mi kopog?
Egy fekete holl�!
N�la m�g a lev�l,
Vagy ahhoz hasonl�.

Piros a pecs�tje;
Finom a hajt�sa:
Oh �ldott, oh �ldott
A keze-ir�sa!”

(1854.)