Szam�rf�l

R�ka �s a holl�,
Meg�rta Aesopus
Mindannyiunk el�tt ismer�s ez opus.
M�gis elism�tlem e t�m�t p�r sz�val,
Majd megtoldom n�h�ny vari�ci�val.

A t�ma

Fenn cs�cs�lt a holl� a d�s h�rsfa �g�n,
cs�r�ben j� nagy sajt, fogyaszt�sra v�rv�n.
Arra k�sz�lt b�san a ravaszdi r�ka,
Ki nem jutott sajthoz fagyosszentek �ta.
Hogy a f�ra n�zett, elsz�llt komor kedve,
felujjongva t�rt fel moh� gyomornedve.
�s sz�lt �lnok b�jjal: - Tollad � be �kes,
hogy mad�rkir�ly l�gy, r�gen esed�kes!
�s a neved "Holl�", oly olvad�-oml�.
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsd�s oll�.
A dics�ret sz�p sz�, �mde a b�r�lat
m�r olyasvalami, mit ki nem b�r �llat.
�gy h�t a holl�, hogy meggy�zze a d�r�t,
vad rik�csol�ssal t�totta ki cs�r�t.
A sajtja lehullott, erre v�rt a r�ka,
ez�ttal elnyerte tetsz�s�t a n�ta.

Els� vari�ci�

A r�ka sz�j�ban egy j� darab rokfort.
Megette a fel�t, de m�r az is sok volt.
Komoran �lt ott fenn a holl� a h�rsf�n,
s megakadt a szeme mesebeli t�rs�n.
Nosza � is r�gt�n ravaszkodni kezdett,
fondorkodott, tervelt, s az eredm�ny ez lett:
- Ha ez nem ismeri Aesopus mes�j�t,
megadta a sors a sajtszerz�s es�ly�t.
�s m�ris megsz�lalt, cifra �don m�don:
- � r�k�m, ne hidd, hogy t�n csak g�nyol�dom!
Kir�lyi pal�stn�l szebb v�rhenyes bund�d,
le is ny�zz�k r�lad, miel�tt megunn�d,
m�gis tekint�lyed csorb�tja a sz�gyen,
hogy hangod megcsuklik fenn a magas c�-ben.
R�k�nk e s�rt�sre t�gra t�tva sz�j�t,
c�folatul t�st�nt �v�lt�tt egy sk�l�t.
De meg kell jegyeznem err�l az esetr�l,
hogy sajt a f�ra az�rt nem esett f�l.

M�sodik vari�ci�

Fenn cs�cs�lt a holl�,
falt sok pusztad�rit,
annyi maradt m�gis,
majd leh�zza cs�rit.
Lent a r�k�n�l egy j� nagy ement�li,
de m�r fal�nk gyomra kezdett ellen�llni.
Hogy l�tta a holl�t ez a megcs�m�rl�tt,
- Brr, m�g egy sajt! - morgott - Vigye el az �rd�g!
- Hogy vagyunk? - sz�lt oda a holl� �s�tva,
s a sajt lehullott a selymes p�zsitra.
- Fujj, vidd el! - ny�sz�rg�tt undorral a r�ka,
s amit tett, az�ta nevezt�k el r�la.

Harmadik vari�ci�

�hesen gubbasztott holl�nk a h�rs �g�n,
s t�prengett az id�k v�ltozand�s�g�n.
�ppen arra k�sz�lt a b�s, sov�ny r�ka.
Sajtlikat sem evett h�shagy�kedd �ta.
Megl�tva a holl�t, k�nnyesen s�hajtott:
- Mit �r ravaszs�gom, ha neked sincs sajtod?
- Nincs - felelt a holl�. - R�g nem ettem sajtot,
viszont dalolhatok, hogyha �gy �hajtod.
Tudom, kedvedre volt m�ltkor is az �nek.
- Sajttal! - sz�lt a r�ka. - �gy kell a fen�nek!...

Negyedik vari�ci�

Fenn cs�cs�lt a holl� a d�s h�rsfa �g�n.
Cs�r�ben trappista hivalkodott s�rg�n.
J�tt az �hes r�ka. L�tta, hogy a helyzet
megegyezik azzal, mit Aesopus jelzett.
Sz�lt h�t �lnok b�jjal: - Tollad � be �kes,
hogy primadonna l�gy, r�gen esed�kes!
�s neved! Hallga, hogy leng l�gyan: holl�!
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsd�s oll�.
De hi�ba v�rta a ravaszdi r�ka,
hogy sajtes�t hullat majd a holl�-n�ta.
Mi volt eme nem v�rt, k�l�nleges, ritka,
szer�ny, j�zan, okos hallgat�snak titka?
Nem hajszolta dicsv�gy? Sem nagyz�si h�bort?
Nem!... Az igaz viszont, hogy feh�r holl� volt...

�t�dik vari�ci�

Fenn a holl�cs�rben egy sz�p kicsi kvargli.
Gondolta a r�ka, j� lesz kicsikarni.
S b�r az aesopusi helyzet el�t�rult,
csak feln�zett sz�tlan, �csorgott �s b�mult.
B�mult s�v�r szemmel, csendben, pedig tudta,
ravasz h�zelg�ssel k�nnyen sajthoz jutna.
A holl� csak v�rt, v�rt odafenn a harsf�n,
szeme k�rd�n f�gg�tt mesebeli t�rs�n.
M�rt hallgat a holl�? M�rt nem sz�l a r�ka,
holott m�s a szok�s k�tezer �v �ta?
A r�ka n�ma volt, a holl� meg s�ket.
- K�rem eln�z�s�ket...