Arany Lacinak
2008.03.15. 13:54
Petfi Sndor: Arany Lacinak
Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
lj meg itten az lemben,
De ne moccanj, mert klnben
Meg talllak cspni,
Igy ni!
Ugye fj?
Ht ne kiablj.
Szjadat betedd,
S nyisd ki fledet,
Nyisd ki ezt a kis kaput;
Majd megltod, hogy mi fut
Rajta t fejedbe...
Egy kis tarka lepke.
Tarka lepke, kis mese,
Szllj be Laci fejibe.
Volt egy ember, nagybajszos.
Mit csinlt? Elment a kthoz.
De nem volt viz a vederbe',
Kapta magt, telemerte.
s vajon minek
Mertette meg
Azt a vedret?
Tn a kertet
Kne meglocsolnia?
Vagy ihatnk?... nem biz a.
Telt vederrel a kezben
A mezre ballag szpen,
Ott megllt s krlnzett;
Ejnye vajon mit szemllhet?
Tn a fnyes dlibbot?
Hisz olyat mr sokat ltott...
Vagy a szomszd falu tornyt?
Hisz azon meg nem sokat lt...
Vagy tn azt az embert,
Ki amott a kendert
ztatba hordja?
Arra sincsen gondja.
Mire van ht?
Ebugattt!
Mr csak megmondom, mi vgett
Nzi t a mezsget,
A vizet mrt hozta ki?
rgt akar nteni.
Ninini:
Ott az rge.
H, mi frge,
Mint szalad!
Pillanat,
S odabenn van,
Benn a lyukban.
A mi embernk se' rest,
Odanyargal egyenest
A lyuk mell,
S belent
A veder vizet;
Torkig tele lett.
A szegny kis rge
Egy darabig trte,
Hanem aztn csak kimszott,
Mg az inge is tzott.
A lyuk szjn nyakon csiptk,
Nyakon csiptk, hazavittk,
S mostan...
Itt van...
Karjaimban,
Mert e frge
Pajkos rge
Te vagy, Laci, te bizony!
(Szalonta, 1847. jnius 1-10.)
|